A próféták mindig is vezettek nemzetségtáblákat.
És lőn, hogy atyám, Lehi a rézlemezeken megtalálta atyáinak egy nemzedékrendjét is; tudta tehát, hogy József leszármazottja; igen, mégpedig azé a Józsefé, aki Jákób fia volt, akit eladtak Egyiptomba, és akit megőrzött az Úr keze, hogy megőrizhesse atyját, Jákóbot, és egész háza népét attól, hogy éhen vesszenek.
Lehi megtalálja nemzetségtábláját a rézlemezeken, és megtudja, hogy az egyiptomi Józseftől származik.
Íme, fiaim, szeretném, ha emlékeznétek Isten parancsolatainak a megtartására; és szeretném, ha hirdetnétek a népnek ezeket a szavakat. Íme, Jeruzsálem földjéről kijövő első szüleink nevét adtam nektek; és ezt azért tettem, hogy amikor eszetekbe jut a nevetek, rájuk emlékezhessetek; és amikor eszetekbe jutnak ők, akkor emlékezhessetek a cselekedeteikre; és amikor eszetekbe jutnak a cselekedeteik, akkor tudhassátok, hogy miért van megmondva és megírva is az, hogy jók voltak.
Hélamán igazlelkű ősökről nevezte el fiait, hogy nevük felidézése emlékeztesse őket elődeik jóságára.
Most, ezt a próféciát mondta Ádám, amint késztette őt a Szentlélek, és Isten gyermekei nemzedékrendet vezettek. És ez volt Ádám nemzedékeinek könyve, mondván: Azon a napon, amikor Isten megteremtette az embert, Isten hasonlatosságára alkotta meg őt;
Ádám idejétől fogva nemzetségtáblát vezettek Isten gyermekeiről; ez az első feljegyzett családi feljegyzés.
De az atyák, méghozzá a pátriárkák feljegyzéseit, a papság jogát illetően, az Úr, az én Istenem, az én saját kezeimben őrizte meg; tehát a teremtés, és a bolygók, és a csillagok kezdetének ismeretét, amint az atyáink előtt ismertté vált, megőriztem egészen eddig a napig, és megpróbálok leírni néhányat e dolgok közül erre a feljegyzésre, utánam következő utódaim javára.
Ábrahám megőrizte atyái feljegyzéseit, és utódai javára írt.

Világosabb fordítását is adhattam volna ennek, de ahogy most áll, úgy is elég világos ahhoz, hogy célomnak megfeleljen. Elegendő tudni, ebben az esetben, azt, hogy átok sújtja majd a földet, ha nincs valamiféle összekötő kapocs az atyák és a gyermekek között, valamilyen dologban – és vajon mi ez a dolog? A halottakért végzett keresztelés. Mert nélkülük mi nem lehetünk tökéletessé; és ők sem lehetnek tökéletessé nélkülünk. Sem ők, sem mi nem lehetünk tökéletessé azok nélkül, akik szintén az evangéliumban haltak meg; mert szükség van arra az idők teljessége adományozási korszakának bevezetésében, amely adományozási korszak bevezetése most kezdődik, hogy sor kerüljön adományozási korszakok, kulcsok, hatalmak és dicsőségek teljes és tökéletes egységére és összekapcsolására, valamint kinyilatkoztatására, Ádám napjaitól egészen mostanáig. És nem csak ezek, hanem azok a dolgok is, amelyek soha nem lettek kinyilatkoztatva a világ megalapítása óta, hanem rejtve voltak a bölcsek és az okosak előtt, ki legyenek nyilatkoztatva kisbabáknak és csecsemőknek ebben, az idők teljességének adományozási korszakában.
A halottakért végzett munka az az „összekötő kapocs”, amely a generációkat egyetlen tökéletes egységgé kapcsolja össze.
Testvérek, ne haladjunk tovább ily nagyszerű ügyben? Menjetek előre, ne hátra! Bátorság, testvérek, és tovább, tovább a győzelemig! Örvendjen a szívetek, és legyetek rendkívül örömteliek. Törjön ki éneklésbe a föld! Zengjék a halottak az örök dicséret himnuszait Immánuel Királynak, aki, mielőtt lett volna a világ, elrendelte azt, ami lehetővé teszi számunkra a börtönből való kiváltásukat; mert a foglyok szabadon bocsáttatnak.
Joseph Smith örömteli felhívása, hogy haladjunk előre a halottak megváltásában, mert a foglyok szabadon bocsáttatnak.
Íme, elközeleg az Úr nagy napja; és ki maradhat meg eljövetelének napján, és ki állhat meg, amikor megjelenik? Mert olyan ő, mint a finomító tüze, és mint a szövettisztító lúgja; és úgy ül majd, mint az ezüst finomítója és tisztítója, és megtisztítja Lévi fiait, és mint aranyat és ezüstöt, kitisztítja őket, hogy igazlelkűségben ajánlhassanak felajánlást az Úrnak. Ajánljunk fel tehát igazlelkűségben felajánlást az Úrnak, egyházként és népként, valamint utolsó napi szentekként; és mutassunk be az ő szent templomában, amikor elkészül, egy olyan könyvet, amely halottaink feljegyzéseit tartalmazza, ami teljes elfogadásra méltó.
A szentek arra kapnak meghívást, hogy mutassanak be a templomban egy elfogadásra méltó könyvet, amely halottaik feljegyzéseit tartalmazza.